A korróziógátló bevonatokban használt poliuretán gyanták gyakran két komponenst tartalmaznak: izocianát-NCO-t és hidroxilt. Használatkor a két komponenst összekeverik, hogy reagáljanak és kikeményedjenek, így poliuretán (poliuretán) keletkezik.
A poliuretán bevonatok jellemzői:
① Jó fizikai és mechanikai tulajdonságok. A festékfólia kemény, rugalmas, fényes, telt, kopásálló és erős tapadású.
②Kiváló korrózióállóság. Ellenáll az olajnak, savaknak, vegyszereknek és ipari hulladékgázoknak. A lúgállóság valamivel alacsonyabb, mint az epoxi festéknél.
③ Az öregedésállóság jobb, mint az epoxi bevonat. Gyakran használják fedőlakkként, de alapozóként is.
④ A poliuretán gyanta különféle gyantákkal keverhető, és a képlet széles tartományban beállítható a különféle követelményeknek megfelelően.
⑤ Kikeményíthető szobahőmérsékleten vagy hevítve, illetve alacsonyabb hőmérsékleten (0 fok) is kikeményíthető.
⑥ A poliizocianát komponens tárolási stabilitása gyenge, ezért nedvességtől szigetelni kell, hogy elkerülje a zselét. A poliuretán bevonatok drágák, de hosszú élettartamúak.
